Évente nagyjából 85 millió karát gyémántot bányásznak ki szerte a világon, ez egy hatalmas szám, akkor mégis hogyan lehetséges, hogy a gyémántot a mai napig ritka luxuscikknek tartjuk?
Kezdjük az elején: Mi az a gyémánt és hol találhatjuk meg?
A gyémánt ugyanolyan szénatomokból áll, mint a szén, vagy a grafit. A különbség köztük a kristályosodásuk módja, vagyis az egyes szénatomok egymáshoz viszonyított helyzete. A kialakulásához rengeteg időre, magas hőmérsékletre és nyomásra van szükség. Mindezek a körülmények a földfelszín alatt, 150-200 km-es mélységben álnak rendelkezésre, ott jöttek létre ezek a számunkra oly kedves drágakövek. Ez körülbelül egy Budapest – Pozsony távolságnak felel meg, ilyen mélyre még a legmodernebb technológia segítségével sem tudunk leásni, de szerencsénkre nincs is rá szükség. Nagyjából 70-140 millió évvel ezelőtt, a kréta korban hatalmas erejű vulkánkitörések hozták felszínre a gyémántokat. A láva kürtőszerű krátereken keresztül tört fel és kövesedett meg, ezt nevezzük elsődleges lelőhelynek. Közvetlenül a kitörés környékét csak a 19. században fedezték fel és kezdték el bányászni. Az évmilliók alatt az erózió hatására a szétmállott kőzet elterült a völgyekben és folyómedrek alján, ezeket nevezzük másodlagos lelőhelynek. A 19. század előtt csak ezeket ismerték, a számottevő bányák Indiában és Brazíliában voltak. A folyók egyszer kiérnek a tengerbe, ezt mind ismerjük, azt viszont már kevesen tudják, hogy a part menti tengerfenék homokjából is bányásznak gyémántot. Ezt nevezzük harmadlagos lelőhelynek, melyhez bányászhajókat használnak.
Tehát rengeteg különböző lelőhely áll rendelkezésre, akkor mégis miért ilyen ritka az 1 karátos gyémánt?
A gyémántot nem csak az ékszergyártás használja, hatalmas igény van rá az ipar különböző területein a keménysége miatt. A kibányászott drágakövek nagy mennyisége nem ékszerminőségű, világátlagban nagyjából 90%-a kerül ipari felhasználásra és csupán 10%-a kerül ékszerekbe. A bányászat során hatalmas mennyiségű kőzetet termelnek ki, átlagosan nagyjából 100 tonna feldolgozása szükséges 1 ct ékszergyémánt kinyeréséhez.
És itt még nem ért véget a folyamat…
Ekkor még mindig csak nyers gyémántról beszélhetünk, ezeket a köveket nagy szakértelemmel vizsgálják meg, mielőtt megmunkálnák. Igyekszenek a lehető legszebb és legnagyobb méretű csiszolt drágakövet kihozni belőle. Gyakran szükséges szét hasítani, vagy vágni a követ és csak ezután állnak neki csiszolni a különböző méretű darabokat. A folyamat végére akár 60%-ot is veszíthet a nyerskristály az eredeti súlyából. Ha a nyersgyémánt tömege 1 ct, akkor az átlagos végtermék összsúlya 0,4 ct.
Kicsit belelátva a folyamatba talán már érthetőbb, miért olyan nehéz jó minőségű 1 karátos vagy annál nagyobb gyémánthoz hozzájutni.
Forrás:
Kakas Péter: a gyémántról