A tisztaság (Clarity)
A gyémánt keletkezése során nagyon ritkán voltak meg a tökéletes feltételek, hogy hibátlan és tiszta kristály keletkezzék. Elegendő a hőmérséklet kismértékű ingadozása vagy más anyagú apró ásvány vagy olvadék jelenléte a környezetben, és máris inhomogénné válik a kristály, zárványossá lesz. A mesterséges gyémánt előállításánál tapasztalták, hogy pontosan be kell tartani a feltételeket a tökéletes eredmény eléréséhez. A kiinduló szén tisztaságát ezrelék pontosságig kell ellenőrizni, a nyomást 50 000 atm-n, a hőmérsékletet 1500 C-on kell tartani 0,1% pontossággal. Ilyen feltételeket először csak 1995-ben tudtak előállítani, akkor sikerült először mesterséges gyémántot készíteni (1995-ben már 400 millió ct szintetikus gyémántot állítottak elő ipari célra, 4-5-ször annyit, mint amennyit bányásznak).
A tisztaságra vonatkozó nemzetközi megegyezések tízszeres nagyítású lupéra vonatkoznak, melyek három lencséből álló lencserendszerek a különböző optikai hibák kiküszöbölése végett (aplanatikus – hogy a lencse teljes területén egyforma legyen a nagyítás, torzítás nélkül, akromatikus – a különböző színekre ugyanakkora legyen a lencsék fókusza, hogy a színek ne váljanak szét a nagyítás során).
A csiszolt gyémánt hibáit két fő részre kell szétbontani, a külső vagy felületi hibákra és belső hibákra.
Az alábbiakban látható a gyémánt tisztasági skálája (European old style), melyet hagyományosan Európában használnak. E mellett érdemes ismerni az amerikai GIA által használt rendszert, mely csupán a Pique (P) megnevezésben tér el. E helyett az amerikai rendszer a Imperfect (I) kifejezést és rövidítést használja.
Külföldi certifikátokon gyakorta nem a rövidítést használják, hanem az angol kifejezést, mint például a „flawless”. Érdemes tehát ezen kifejezéseket is áttanulmányozni.
Angol Rövidítés Tükör fordítás
Flawless FL hibátlan
Very very slightly included VVS nagyon nagyon kicsit zárványos
Very slightly included VS nagyon kicsit zárványos
Slightly included SI kicsit zárványos
Imperfect I tökéletlen
A csiszolás (Cut)
A történelem folyamán a gyémánt mindig a gazdagság vagy pompa kísérője volt, de igazi szépsége csak a csiszolás fejlődésével bontakozott ki.
A sok gyémántcsiszolási forma közül a klasszikus „round”, vagyis kerek briliáns csiszolás a legelterjedtebb, mivel ez veri vissza a legtöbbet a ráeső fényből, ez pompázik a legszebben.
Ahogy fejlődött a technika, egyre javult a csiszolt gyémántok fényvisszaverő képessége, egyre pontosabban tudták megfogalmazni a csiszolással szembeni elvárásaikat a szakértők. Az első egzakt, matematikai megfogalmazás Tolkowskyé volt.
A gyémánt törésmutatója n=2,42. Erre az értékre tervezték meg az ideális briliáns formát, amely közel 100%-át visszaveri a felső rész felé érkező fénynek.
A briliáns oldalait, szögeit úgy határozták meg, hogy ha a fény a tábla felől érkezik, akkor vagy a táblán vagy oldalt a főfazettákon lép ki, ha a főfazettákon keresztül érkezik, akkor a táblán keresztül lép ki, mivel az alsó fazettákon teljesen visszaverődik. A fényvisszaverő képesség (brillancia) mellett beszélhetünk diszperziós képességről is. Ez azt jelenti, hogy a gyémánt a fehér fényt milyen széles tartományban tudja felbontani a színskálán (ibolya – vörös). A magas diszperziójú gyémántra mondják, hogy szép „tüze” van. A brilancia és a diszperzió egymás rovására módosítható a csiszoláson. Egy tökéletesen szikrázó, „tüzes” kő, szinte egyáltalán nem veri vissza a fehér fényt és fordítva.
A briliáns csiszolású gyémántnak ötvennyolc fazettája van. Ezen felületek helyes szögben történő „rácsiszolásával” érhető el a megfelelő arányú fényvisszaverés és diszperzió.
Vigyázat!
A köznyelvben a „brill” vagy a briliáns a gyémánt megfelelője. Azonba jó tudni, hogy a briliáns egy csiszolási forma, nem pedig az anyagra utaló megnevezés. A kerek cirkónia is lehet briliáns csiszolású. Vásároljunk tehát körültekintően és tudatosan.