Eljegyzési gyűrű története

Az eljegyzési gyűrű ma már egy igen fontos tárgy minden pár életében, hiszen ez szimbolizálja egy közös élet első igazán komoly lépcsőfokát. Ez azonban nem mindig volt így, hiszen hosszú évek, évszázadok, sőt évezredek vezettek a mai szokások kialakulásáig. Az eljegyzési gyűrű története tehát nem manapság indult útjára, de mára már az egész világon ismerté vált.

Gyűrűk szerepe a történelemben

Már az ókor óta élnek olyan hagyományok és szemléletek, miszerint a viselt gyűrű személyes jelentéssel bír. Az ujjakon viselt ékszer, többek között viselőjének társadalmi státuszát, vagyonát, volt hivatott jelképezni, de gyakran szerencsehozó talizmánként is tekintettek rájuk, és természetesen párok összetartozását is gyűrűk mutatták a külvilág felé. Voltak gyűrűk, amik az igaz szerelmet jelképezték, még mások szigorúan a házasság jogi aspektusát emelték ki.

Az ókori Egyiptomban például már 5000 évvel ezelőtt cseréltek gyűrűt az emberek a szerelem nevében, amiket a hűség jelképeként viseltek. Az ősi egyiptomiak szerint az önmagába visszatérő kör, vagyis maga a gyűrű is az erőt, az örök szerelmet és az örök életet szimbolizálta, így ezek a korai darabok tekinthetőek a karikagyűrűk őseinek.

Az ősi Görögországban Erosz szerelemisten jelképe lett, majd Rómában a házasság intézményével került összefüggésbe a gyűrűk hordása. Rómában már az első század végén gyémánttal díszített karikagyűrűket készítettek, amiket a házasulandó fiatal lányok kaptak meg, azonban ezek a gyémántok még csiszolatlan kövek voltak csupán.

A középkori Európában a menyasszony apja azzal fejezte ki, hogy szándékai komolyak, vagyis hogy valóban férjhez kívánja adni lányát, hogy a vőlegény apjának ékszert küldött, ez gyakran gyémántgyűrű volt. Valószínűleg ebből alakult ki a gyémánt eljegyzési gyűrű szokása is.

Eljegyzési gyűrű kialakulása

A gyűrű tehát évszázadok, sőt évezredek óta szimbolikus jelentéssel bír. Az első eljegyzési gyűrűk azonban még vasból készültek. 1214-ben III. Ince pápa vezette be az eljegyzés és a házasság közötti várakozási időt, ez idő alatt a hölgyeknek a bal kezükön kellett viselniük az eljegyzési igazoló gyűrűt. Ennek spirituális hagyománya a római és a görög vallásból ered: úgy hitték, a bal kéz gyűrűsujjához közel fut a szerelem vénája, vagyis a ’vena amoris’.

Első gyémánt eljegyzési gyűrű

Az első gyémánt eljegyzési gyűrűt Maximilián osztrák főherceg készíttette, aki I. Mária burgundi hercegnő kezét kérte meg az ékszerrel. Kezdetben az eljegyzési gyémánt gyűrűt csak a legtehetősebb rétegek engedhették meg maguknak.

Eljegyzési gyűrűk elterjedése

Az 1930-as évek után egy bizonyos DeBeers vállalat által alkalmazott, New York-i marketing csapatnak köszönhetően kezdett elterjedni a szokás, mely szerint az igazi eljegyzési gyűrűben bizony gyémánt csillog. Innentől kötjük össze igazán, hogy a gyémánt eljegyzési gyűrű tulajdonképpen a férfi nő iránt érzett romantikus érzelmeit, a közös élet kívánságát testesíti meg. Magában véve a gyűrű önmagába visszatérő formája jelképezi igazán az örökkévalóságot. Nem véletlen az sem, hogy Cupido nyílhegyének végén is egy gyémánt volt a történetek szerint.

Eljegyzési gyűrű hagyománya Magyarországon

Magyar vonatkozásban az eljegyzési gyűrű szerepe a 19. század körül kezdett egyre nagyobb teret nyerni. Egyre gyakrabban a lánynak adott ajándék gyűrűk lettek az érzelmek tényleges kifejezői és sok esetben egyedi leánykérésekre került sor, amelyek magukba foglalták az eljegyzési gyűrű átadását is. Ezek anyaga akkoriban főleg ezüst volt, szív formájú fejjel vagy középen három nagyobb drágakővel értékesítve. Akkoriban ez még csak egy szerelmi zálogként volt felhasználva, ez a funkciója ma sem változott, azonban egyéb jelentős szerepeket is kapott az eljegyzési gyűrű az évek során.

A gyűrű elfogadása régebben még nem jelentett semmiféle ígéretet, sőt teljesen normális volt az is, ha egy ifjú hölgy több ilyen gyűrűt is kapott és a leendő vőlegény csak ezután került kiválasztásra.

Összegezve:

Az eljegyzési gyűrű fogalma tehát történelmi szemmel nem oly régi, de a gyűrű és annak jelentése már az ókortól fogva velünk van, így ha nem is nevesítették régen, de akkor is az összetartozást szimbolizálta szinte kezdetektől fogva.