A karikagyűrű története

Egy férfi és nő közötti szövetség legtradicionálisabb szimbólumának kétségtelenül az ujjon viselt gyűrűt tartják, már egészen az ősidők óta. Hazánkban azonban csupán a 19. század elejétől vált hagyománnyá az olcsó jegygyűrű viselése. Egészen a 17. századik másféle jegyajándékok (például a jegykendő) töltötte be a karikagyűrű szerepét, majd a 18. században ezeket folyamatosan váltották fel az ékszerfélék. A 20. században pedig már a férfiak nagy része, érzelmeik kifejezése céljából gyűrűt ajándékoztak a kiválasztott hölgynek.

A jegygyűrűt, amely többnyire ezüstből készült, 3 apró kő ékesítette, vagy szív mintázatú volt. Ebből a gyűrűből a lány akár több darabot is viselhetett egyszerre az ujján, még az esküvő előtt. Az után, hogy a lány férjhez ment, ezeket az ezüst jegygyűrűket felváltotta a komolyabb társ által ajándékozott, aranyból készült karikagyűrű.

A 19.-20. század között két jellemző szokás volt elterjedt. Az egyik szerint a menyasszony az eljegyzésük alkalmából kapott egy darab gyűrűt a vőlegénytől, aki ezt egy jegykendő ajándékozásával viszonozta, majd a karikagyűrűt együtt vásárolták meg, illetve a férfi vette meg mindkettőt. A másik elterjedt szokás az volt, hogy a menyasszony két darab gyűrűt kapott a vőlegénytől az eljegyzésük alkalmából. Az egyik a jegygyűrű volt, a másik pedig az úgynevezett kísérő gyűrű, díszgyűrű, azonban ebben az esetben a vőlegény nem viselt az ujján ékszert.

Napjainkban az jellemző, hogy a vőlegény három darab ékszert vásárol. Az egyik többnyire egy úgynevezett szoliter gyűrű, amelyben egy ragyogó briliáns található meg. Ezzel a gyűrűvel történik meg a lánykérés, vagyis a szoliter gyűrű az eljegyzési gyűrű, vagy más néven a mátkagyűrű. A karikagyűrű kiválasztását általában a menyasszonnyal közösen intézi a vőlegény, amelyet aztán az esküvői ceremónián húznak egymás ujjára a szerelmes párok.

A karikagyűrű a szerelem záloga, az összetartozás és az örökké tartó, véget nem érő szövetség jelképe. Manapság nagy divat lett a karikagyűrűkbe vésett üzenet, amelynek intimitását az is jelzi, hogy az írás a gyűrűk belsejébe kerül fel. Az üzenet általában a társ beceneve, keresztneve, az esküvői ceremónia dátuma, vagy egy rövid személyes üzenet szokott lenni.

Egy korai hagyomány szerint,- mely az ókori görög, illetve római kultúrából származik – a karikagyűrűt a bal kéz gyűrűsujján szokás hordani, mivel úgy gondolták, hogy innen egy ér közvetlenül a szívhez fut. Ez a feltevés idő közben megdőlt, ám a hagyomány mégis nagyon sokáig, egészen a 20. századig fenn tudott maradni.

 

Forrás: http://reneszanszev2008.hu/a-karikagyuru-viselesenek-magyarorszagi-tortenete-es-hagyomanyai/

Iratkozz fel hírlevelünkre az 5%-os kuponért!